Az elválasztandó oldattal (a betáplált oldattal) nem elegyedő (vagy csak részben elegyedő) extrahálószert adnak a takarmányhoz, így két egymás mellett létező folyadékfázis jön létre. A különböző komponensek eredeti oldószerben és az extrahálószerben való oldhatóságában mutatkozó különbségek (beleértve a kémiai reakciókból származó oldhatóságot is) kihasználásával a komponensek egyenlőtlenül oszlanak el a két fázis között; a két folyadékfázis ezt követő szétválasztása az összetevők elválasztását eredményezi. Például, amikor egy vizes jódoldatot szén-tetrakloriddal extrahálunk, akkor szinte az összes jód átmegy a szén-tetrakloridba, ezáltal elválik a jód a víz nagy részétől.
A legalapvetőbb művelet az egy-lépcsős kinyerés. Ez magában foglalja a betáplált oldat és az extrahálószer közvetlen érintkezését a keverés során, lehetővé téve, hogy az extrahálandó komponens a fázis határfelületén át az extrahálószerbe jusson, amíg a komponens eloszlása a két fázis között lényegében egyensúlyba nem kerül. Az elegyet ezután hagyjuk ülepedni, és két folyékony rétegre válnak szét: az extraktum (az extrahálószerből származó) és a raffinátum (a tápoldatból származik). Fázisegyensúly esetén egy-fokozatú extrakció esetén a kivont B komponens koncentrációinak aránya a két fázisban-, amelyet K- eloszlási együtthatóként ismerünk, a következőképpen határozzuk meg:
K=yB / xB
ahol yB és xB a B komponens koncentrációját jelenti a kivonatban, illetve a raffinátumban. A koncentrációk kifejezésénél figyelembe kell venni a komponens különféle formáit, és számításokat kell végezni egy következetes kémiai képlet alapján.
Ha a betáplált oldatból egy másik D komponenst is extrahálunk, a B komponens eloszlási együtthatójának arányát a D- komponenshez viszonyítva, amely a B elválasztási tényezője a D--hez viszonyítva, szelektivitási együtthatóként ismeretes, a következőképpen definiálva:
= KB / KD=yB · xD / (xB · yD)
Ha > 1, a B komponenst előnyösen extraháljuk; A=1 azt jelzi, hogy a két komponens azonosan oszlik el a két fázis között, vagyis ez az extrahálószer nem használható szétválasztásukra. Az egy-lépcsős extrakció gyakran alacsony extrakciós sebességet eredményez (az extrahált komponens mennyiségének aránya a kivonatban a takarmányban lévő kezdeti mennyiséghez viszonyítva) egy adott komponens esetében, ami gyakran nem felel meg a folyamat követelményeinek. Az extrakciós sebesség javítására többféle módszer alkalmazható: többlépcsős keresztáramú extrakció, ahol a betáplálás és az egyes szakaszokból származó raffinátum friss oldószerrel érintkezik, ami nagyobb extrakciós sebességet ér el, de nagy mennyiségű oldószert igényel, és az extrahált komponens alacsony átlagos koncentrációját eredményezi az extraktumban; és többlépcsős ellenáramú kivonás, ahol a betáplálás és az oldószer egy kaszkád (vagy tálcás oszlop) ellentétes végeiből és az áramlásszámláló-jelenleg a szakaszok között lép be, végül raffinátumként és kivonatként távozik a megfelelő ellentétes végekről. Mivel mind a betáplálás, mind az oldószer több extrakciós lépésen megy keresztül, ezzel a módszerrel nagyobb extrakciós sebességet és nagyobb koncentrációt ér el az extrahált komponens az extraktumban, így ez egy általános ipari folyamat. Egy másik elterjedt ipari módszer a folyamatos ellenáramú extrakció, amelyet differenciál-kontakt extrakciós oszlopokban hajtanak végre (lásd extrakciós berendezés), ahol a betáplálás és az oldószer érintkezés útján tömegátadáson megy keresztül, miközben ellenáram{12}}folyik. A betáplálás és az oldószer között a nagyobb sűrűségű fázist nehéz fázisnak, a kisebb sűrűségűt pedig könnyű fázisnak nevezzük. A könnyű fázis alul lép be és felül túlcsordul, míg a nehéz fázist felül táplálják és alul húzzák ki. Az oszlop működése során a teljes oszlopot kitöltő folyékony fázist folytonos fázisnak, míg a másik folyadékfázist, amely -általában cseppek formájában szétoszlik a folytonos fázisban-, diszpergált fázisnak nevezzük. A diszpergált fázisú folyadék az oszlopba való belépéskor diszpergálódik, és egy külön réteggé egyesül, mielőtt kiszívja. A diszpergált fázis (a betáplálás vagy az oldószer) megválasztása mind az üzemi, mind a folyamat követelményeitől függ. Ezenkívül a refluxos extrakció és a frakcionált extrakció olyan módszerek, amelyek magasabb fokú elválasztást képesek elérni.
