A foszfor-alapú égésgátlók{1}}égésgátló mechanizmusai elsősorban a következő szempontokat foglalják magukban:
Foszforvegyületek képződése: Magas hőmérsékleten a foszfor{0}}alapú égésgátlók lebomlanak, és olyan anyagokat hoznak létre, mint a foszforsav és a metafoszforsav. Ezek az anyagok elősegítik a polimer kiszáradását és elszenesedését, és egy nem-gyúlékony szénréteget hoznak létre, amely szigeteli a hőt és az oxigént, ezáltal gátolja a lángok terjedését.
Endoterm hatás: Az égésgátló bomlási folyamatát gyakran endoterm reakciók kísérik, amelyek segítenek csökkenteni az anyag felületi hőmérsékletét és lassítják az égés sebességét.
Szabadgyök-megkötés: A foszforvegyületek reakcióba léphetnek a lángban lévő szabad gyökökkel, megszakítva az égési láncreakciót és csökkentve az éghető gázok képződését.
Olvadt bevonat kialakulása: Bizonyos foszfor{0}}alapú égésgátlók (például APP) bomlása során keletkező foszfátok üvegszerű bevonatot képezhetnek; ez a réteg további gátat képez az oxigénnel szemben, és fokozza a lángkésleltető hatást-.
